Tizenkettedik Fejezet

október 25. - hétfő

"Későn jövök, ne várj!" - Mindössze ennyit írtam kora reggel egy cetlire indulásom előtt anyámnak, nem mintha várt volna, de nem akartam hagyni magam kérdések ezreivel bombázni, vagy veszekedni emiatt vele, noha tényleg abszolút nem érdekelte a dolog. Nem érdekeltem én. Nagyon régen foglalkozott az állapotommal, az pedig még kevésbé zavarta mikor mit csinálok, vagy éppen hol vagyok, és kivel, ám ha ezek indokok voltak egy hosszú szélcsend utáni jókora veszekedésre, kapva kapott az alkalmon, amikkel egyre kevésbé éreztette szeretetét velem, ami bennem is már elhalványult iránta. Rossz belegondolni, és valakiknek nehéz elhinni,  megérteni ezt. Másoknak természetes, hogy a szüleivel kialakult az apa-lány, vagy anya-lánya kapcsolat. Igaz, nekem is volt benne részem egy ideig, ám legnehezebb időszakomban hagytak el mindketten, noha csak apám költözött el, és anyával, ugyanúgy együtt laktunk, mégis eltávolodtunk az idő során. Ő tökéletes lányt akart, akire büszke lehetett volna élete végéig, azonban én ezt nem tudtam teljesíteni. Ő modellt akart belőlem faragni, de nem a hírhettség miatt, jóval inkább a pénz dominált. Azt akarta, hogy őt húzzam ki őt az anyagi gondjaiból, mert neki nem volt elég apám nekem szánt nagyobb összege minden hónapban, aminek egy- vagy több részét magára, és mindig bővülő ruhatárára költött. Ezért is vagyok púp a hátán, hisz  lelkiismeret miattam nem hagyja, hogy mindent az ő kényelme érdekére költsön. Viszont sosem kötöttem efféle dolgokat az orrára, és ő sem folyt bele ténylegesen az életembe, inkább csak kötekedett vele, vagy éppen felhozta, de legfőképpen inkább az én dühítésemre használta, pedig rólam ez egy idő után lepergett. Többé-kevésbé. Mindössze egyetlen szabály volt fenn az egész házban. A férfiakat tabu volt felhívni a házba, szobába, amikor a másik személy otthon, vagy városon belül tartózkodott. Mindig tudtam, és máig tudom, hogy anyám randizik több férfival is, hisz még jócskán harmincas-negyvenes éveiben jár, bár gyönyörű, tiszta arca még jobban fiatalította, de az úgymond virágzó szexuális életére így sem, úgy sem voltam kíváncsi.

***

- Akkor nem tudsz fellépni - vigyorgott elégedetten Ed. Nem volt helyes, de hallgatóztam. Annyira kíváncsi voltam, mi lehetett olyan sürgős megbeszélés Owen és Ed között, amit véletlenül hallottam meg Adam, és Owen között. Az utolsó óra csengetése után Owen szinte kiviharzott a teremből, én pedig utána osontam, miközben a többiek csendben foglalták el magukat, hisz még több, mint fél óra volt a próbánkig.

- Ne merészelj még egyszer úgy hozzáérni, mint a múltkor, vagy esküszöm - nem fejezte be a mondatot, hisz tudta, Ed megértette, ám ő mégis szórakozottan válaszolt.

- Nyugodj meg, barátnőm van. Viszont igen ínyemre szolgált, egy ilyen gyönyörű lánnyal táncolni, és az, hogy téged dühíteni tudlak ezzel? Az a pláne benne, a múltkori beszélgetésünk után.

- Egy igazi seggfej vagy - vetette oda a szavakat Owen, én pedig erősen gondolkodásba estem. Mégis mi történik? Csak egy válasz lebegett előttem. Owennek barátnője van, aki valószínűleg élvezte Ed társaságát. A szívem hevesebben vert, ami miatt lassan hunytam le a szemem a feltételezésre, és kifújtam a visszatartott levegőmet, majd még egyszer egy mélyet belélegezve nyitottam be lehajtott fejjel a tornaterembe.

- Szia Ed - köszöntem bizonytalanul, és egy gyenge mosolyt küldtem felé, miközben próbáltam ellenállni a kísértésnek, hogy Owenre nézzek.

- Szia Remy - egy hatalmas ölelésre tárta szét a karját, amit én készségesen fogadtam el, majd már csak az ajtócsapódás jelezte, hogy harmadik személyünk kiment a teremből.

- Mizu? Mesélj! - somolygott kedvesen, én pedig egy "semmi érdekes nem történt"-tel lezártam, majd hagytam, hogy inkább ő számoljon be hogy létéről, és jövőbeli terveiről, miközben én készségesen hallgattam, majd már csak a befelé jövő diákokra lettünk figyelmesek, ami jelezte a próba elkezdésének idejét.

***

Fáradtan huppantam le az ágyamba, amikor hétre hazaértem az üres házba, mivel anyám újabb randijára sietett el, felém sem nézve. Csak Ed szavai jártak a fejemben: "Szerdán főpróba, mivel előrehozták csütörtökre a szalagavatót. A ruhát ne felejtsétek otthon, a kellékeket vegyétek fel. Mára ennyi srácok." Ezek a szavak jártak a fejemben, amikor leesett egy súlyos tény. Nekem még nincsen szalagavatói ruhám! Ijedten kapkodtam a fejem a szobában, mintha hirtelen az ágyamon teremhetne egy ruha, mint a tündérmesékben a hercegnőknek, akiknek ilyesfajta problémájuk volt. Csak egy gond volt ebben az egészben: ez a valóság, nem egy mese, és ebben a világban nem nekem szánták a hercegnő szerepét.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

sziasztok! mint látjátok, meghoztam a részt, amit igazából mára mondtam biztosra, viszont nem tudom eldönteni, hogy most mikor is van, mert pont éjfélt ütött, vagy mutat az óra - ne is figyeljetek a felesleges fecsegésemre, ugyanis ilyentájt bármi van, és fáradt vagyok, csak úgy dőlnek belőlem a szavak - . nem lett valami eseménydús, és hosszú sem lett. az első fele, mint olvastátok, inkább az Remy anyukájáról szól, a második fele pedig csak úgy lebzsel az űrben. DE! ennek ellenére remélem tetszeni fog! és sajnálom, hogy tegnapra mondtam, de nem volt időm írni, ugyanis nem voltam itthon, így elővettem a hagyományos füzetet, tollat, és ott kezdtem el összeállítani, ahol sokkal hosszabb egy részt megírni. miközben írod az egyik mondatot, a következőt elfelejted, így kicsit bajlódtam, de megszületett. a következő részekről annyit, HOGY:  nagyjából felírtam, mikor mi lesz benne, szóval a következő rész fejben összeállt, viszont nem ígérem holnapra. inkább szombat, vasárnap fele fogom hozni.:)

köszönöm: az előző fejezethez a két kommentet Katinak és Lolának (!), a pipákat, a blog feliratkozóit, és a majdnem 3500 oldalmegjelenítést.:) köszönöm lányok! imádlak titeket!(L)

ps: annyit esetleg megkérdezhetek, hogy hogy tetszik az új kinézet? nagyon örülnék pár véleménynek róla....:)