Harmadik Fejezet

KIEGÉSZÍTVE!

szeptember 23. - szerda

Újabb nap, és én itt ülök a teremben, miközben hallgatom a tanárt, amint az etikáról beszél. Ahogy végignézek az osztályon, mindenki mással van elfoglalva. Telefonok a kezekben, fülesek a fülekben, a lányok egymással való csevegése, vagy pletykálkodása szinte elnyomja a tanár hangját. Igen. Mi, és az etika. Hiába próbálok figyelni az egyetlen olyan tanárnál akit szeretek, nem megy. Amint meghallom a nevem osztálytársaim szájából az óra felénél, csak arra tudok koncentrálni, mit mondanak rólam, noha nem érdekel a mi a véleményük. Mégis, valamiért figyelek rájuk, bár tudom, csak magamnak ártok, ahogy meghallom a mondatfoszlányokat. "Ő csak egy idióta. Jézusom, láttátok már a körmét?" "Biztos zsíros a haja, azért hordja az a fura sapkát, vagy kapucnit állandóan." "Ti láttátok már az arcát?Biztos egy elvonón verekedett össze valakivel. Vagy a börtönben.""Azt hallottam, hogy hétvégén megkért egy srácot, hogy feküdjön le vele, de srác visszautasította. Jézusom, mit gondolt? Ki az aki összefekszik egy ilyennel, őszintén?!" -sutyorogtak. Ilyen, és ehhez hasonló dolgokat kellett végighallgatnom, és hiába voltam hallótávolságon belül, nem erőltették magukat, hogy lehalkítsák a hangukat. Utálom az alaptalan pletykákat. Nem értem. Miért jó az embereknek olyan dolgokat terjeszteni, ami nem is igaz, hisz csak az érintett személyt bántod meg vele? Nagyot sóhajtottam, és lehajtottam a fejem a padra. Kikapcsoltam az agyam, és megpróbáltam másra koncentrálni. Teltek a percek, múltak az órák, és már szinte csak azt vettem észre, hogy a hetedik óra utolsó perceiben kattog az óra.

- És ez a tárgy az ókori Rómának a jelképe volt, minden keresztény - nem tudta befejezni irodalom tanárunk, Mr Path, hisz megszólalt a minden diáknak megváltást hozó kicsengő. A tanár úr legyintve fejezte be az órát, és kiosztotta a jövőheti beadandókat. Hah. Tizenöt oldal Róma szimbólumairól, és kifejtett elemzéseiről. Azt hiszem, muszáj lesz belevetnem magam a könyvekbe, ha nem akarom még egyszer újrajárni a negyediket. Elég lesz egyszer is túlélni, már ha túlélem. Önfeledten állt fel mindenki a helyéről, de azon nyomban vissza is huppantunk, amint megláttuk izgatottan bejönni az osztályfőnököt.

- Na vágjunk bele, gyerekek - csapta össze tenyerét mosolyogva, majd folytatta. - Szeretném, ha szót fogadnátok. Egy hónap van a szalagavatóig, és gondoljatok csak bele, a szülők milyen büszkék lesznek rátok, amint meglátnak titeket táncolni.

- Tanár úr, ez olyan tré - ordított be Adam, mire mindenki egyetértően bólogatott. Miért kell olyan nagy ügyet csinálni egy szalagavatóból? Oké, imádok táncolni, de nem mindenki előtt. Nem akarok még egy megaláztatást, és nem akarok egy fiúval sem táncolni. Vagyis, pontosabban ők nem akarnak velem. Komolyan, néha már úgy kezelnek, mintha valami fertőző betegséget hordoznék magammal. A szüleim pedig, nos. Örülnek, ha nem látnak engem, mi több, egymást. Az egyetlen kötelék köztük a szerencsétlen lányuk, aki csak a véletlen műve lehet, és legszívesebben a pokolba kívánnának, hisz csak nyűg vagyok a hátukon.

- Sajnálom Adam, de kötelező. Nem akarom meghallani a fiatalembertől, hogy nem teljesítitek a kérését.

- Miért, mi ő? Egy félisten? - és ekkor lépett be A TANÁR csupa nagy betűvel. Minden lány epekedve nézett utána, miközben osztályfőnökünkkel kezet fogott.

- Sziasztok - intett lazán, és már maga a megjelenésével, majd a hangjával pontot tett az i-re. Félhosszú, barna haja volt, ami gondosan fel volt zselézve. Mogyoróbarna szemeivel elérte, hogy mindenki őt bámulja, nem is beszélve a karjáról, amit a V nyakú, izompóló gondosan kimutatott. Fekete szűkített farmerja, és Converse cipője csak fokozta a férfias megjelenését, majd reszelős, lágy hangján elkezdett beszélni.

- Azt hiszem, én akkor megyek is. Sok sikert - csapott haveri stílusban a vállára az ofő, majd bíztatóan rámosolygott, és egy intéssel el is ment.

- Szóval, szeretnék bemutatkozni. A nevem Edward, de szólítsatok csak Ednek. Úgy tudom, egy hónap múlva lesz a szalagavató.

- Ed barátom, te egy zseni vagy - szólt közbe Richi gúnyosan, mire halk kuncogás söpört végig a fiúkon, míg Britannyék egy megvető pillantással reagáltak "humorára".

- Sokan mondták már - legyintett nagyképűen, és egy szívdöglesztő mosollyal nézett végig rajtunk, ezzel porig alázva a fiú önbizalmát.

- Akkor, visszatérve. Két táncot fogunk megtanulni, egy keringőt, és egy általatok választott stílust. Mindkettő páros tánc lesz, amit természetesen én fogok beosztani. Vita nincs, mindenki oda áll, ahova én állítom. Értve vagyok? Remek! Akkor a párok - hadarta el gyorsan, bennem pedig megállt a szívdobbanás. Elmosolyodott, majd végignézett az osztályon, és megállapodott a szeme rajtam. - Szépség, téged, hogy hívnak? - kérdezte kedvesen. Körbenéztem, hogy megbizonyosodjak, hozzám szólt e, de mivel nem volt körülöttem senki, így halkan, szinte suttogva válaszoltam.

- Remy.

- Szóval Remy. A te párod legyen. Mondjuk - felemelte a kezét a szájához, és elgondolkodott, majd hirtelen megszólalt. - Te ott - mutatott, én pedig a keze irányába néztem. Megijedtem, és félve néztem le a padlóra. Könyörgöm bárkit, csak őt ne. Kérlek.

- Nem, nem, és nem. Owen nem táncolhat ezzel - csattant fel először Brittany. Hangja gúnyos volt, és lekezelően mutatott végig rajtam.

- Mint mondtam, én döntöm el, ki-kivel táncol, és nincs vita. Ha nem tetszik valami, el lehet menni. Elvégre nem kötelező, az ajtó pedig tárva-nyitva - próbálta rövidre zárni Ed.

- Nem érdekel. Owen velem táncol. Évek óta erről álmodtam, és nem engedhetem meg, hogy egy ilyen szajha elvegye tőlem - mindenki árgus szemekkel nézte Brit kirohanását, de hiába, tanárunkról ez könnyen lepergett. Furcsának találtam, hogy az érintett személy csak lazán áll, és még csak nem is tiltakozik. Egy pillanatra elfordítottam a fejem,hogy rá nézzek. És akkor. Akkor elkapta a tekintetem, majd gyengéden elmosolyodott, és lehajtotta a fejét a földre.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

köszönöm: a két rendszeres olvasót, és az előző fejezethez a pipát.:)